Éljük szép csendes hétköznapi életünket. Az apró csodák, kívülről kicsinek, banálisnak tűnő, mégis hatalmas fejlődések korszakát... A számunkra hétköznapinak tűnő, apró kis felfedezések idejét.

Lassan újra elindulnak a fix heti programok, próbálok újra bekapcsolódni a plébániai scholába, szeretném vinni Zsófit Csiribiri tornára, én magam eljárni valami kismama mozgásra. Ja, és a vezetésbe is bele kellene újra jönni. Mindezek mellett rendbe kell tenni a gyerekszobát, a hálónkat Pocakborcsa születéséig.
Ez utóbbi legkisebb családtag jól van szerintem, sokat mocorog, már kívülről is látható, érezhető néha (!)

Megvagyunk ám!
Csak beindult az élet...
Szervezzük ezerrel a hordozós hetet, a héten kb. 20 ember volt nálunk mamák-babák egy megbeszélésen. Bebizonyosodott újra, hogy sok jó ember...

Hmmm, könyvbemutató beszámoló még mindig várat magára, ellenben a könyvet elkezdtem olvasni, és jó!
Most már ezerrel szervezzük a Nemzetközi Hordozó Hét győri programjait (jövök majd linkkel is...) illetve én nem vagyok túl aktív, de igyekszem. Jó lesz, az biztos!!

Zsófi nagyon rosszul, nyugtalanul alszik mostanában, hogy ez a bújó szemfogaknak, vagy a sok programnak, jövés-menésnek köszönhető, esetleg valami másnak, fogalmam sincs. Szegénykém. Na de mi is karikásszeműek vagyunk már, jó lenne, ha javulna a helyzet.

Most csak röviden, nem nagyon jutottam géphez ma...

A hétfői ultrahang szerint újra kislányunk lesz, és úgy néz ki, hogy minden rendben vele, a feje már 4,4 centi átmérőjű, és mocorog rendületlenül. :)
Gondolkozunk ezerrel a neveken, remélem, most is ráérzek majd egy találó névre (Zsófinál bejött, nagyon illik rá a neve).

Szombaton megvolt a lent említett könyvbemutató, majd jövök még beszámolóval, de most már nagyon késő van...

Picit mostani napjainkról is - bár lesznek ám még nyaralós fotók! :)

Sokat csavargunk, mert Apa későig dolgozik, Anyuéknál meg fűtéskorszerűsítés miatt felfordulás van - így jövünk-megyünk, amennyit lehet. Ma tartunk egy némileg nyugisabb napot, bár, még ki tudja... ;)
A hétvégén végre itthon leszünk, nem bánom, hogy nem kell ma újra nekiállnom a pakolásnak.

Zsófi újra nagyon rosszul alszik, órákig forgolódik minden éjszaka. Át szoktuk rakni ilyenkor magunk közé, mert már egyikőnknek sincs energiája az ágya mellett ülni fél éjjel - de igazából nálunk is lassan nyugszik meg. Ha jól látom, bújnak a szemfogacskák, talán amiatt... vagy a rengeteg új élmény? Vagy a szeparációs szorongás? (Nappal is sokat bújik hozzám.) Kitudja... majdelmúlik. :D A szopizást már teljesen abbahagyta, ez sem lehetett egyszerű neki, pár hónapja még éjjel-nappal lelkesen kérte.

Kistesóról: holnap töltjük a 19. hetet, lassan itt a félidő, hűűűű. Hétfőn megyek kórházi ultrahangra, talán a nemét is látni fogjuk, igen, mi megkérdezzük, és nagyon kíváncsiak vagyunk. És amúgy mindegy, fiú lesz-e vagy lány, vagyis ahogy egy vicc fogalmaz, majdeldönti. :D

Az eddigi uh-k alapján kevésbé tűnik szemérmesnek a Pici, mint a Nővére volt Pocakbaba korában, jobban lehet látni mindenét... na majd meglátjuk. Addig is lassan gondolkoznunk kell már neveken.

Nyaralós képek 2. - Tihanyi túra

Felfedeztük Tihany szépségeit is, Sajkodról indulva túráztunk egy kicsit, a levendulás mezők, majd a Külső-Tó mellett elhaladva. Rövid, de gyönyörű séta volt! A képen már a pihenő látható, az egykori Apáti falu templom(romj)a mellett. Ma már csak a templom áll (rom, helyreállítva), egy kis facsoporttal körbevéve.



Fáradt túrababa.









Míg mi pihentünk, Apa ezt találta!











Vacsi után még egy kis naplementés-romantikus kacsanézegetés a sajkodi
strandon.

Nyaralós képek 1. - Füredi kirándulás

Pár kép, egyelőre a füredi kirándulásról.

Voltunk Balatonfüreden vonattal. Itt épp vártuk, hogy megérkezzen értünk.
(Zsófi azóta lelkesen mutogatja a képeskönyvében a vonatot... :D)






Itt már ott vagyunk. :) A Tagore sétányon indul felfedező útra a kalapos kisasszony.







Egy kis tízórai.




Balcsi-parton Anyával.