Reggeli

A gyerekeim úgy tűnik, szeretik a hagyományos konyhát. Zsófi ma kakaós csigát evett kolbászos kenyérrel, Bobó pedig kenyérhéjat rágcsált gyümölcspüré helyett... No igen. Előbújt neki is Első Kis Fogacska, használni kell valamire.

Hahó, van itt még valaki?

A hétvégén Nagy Családi Kirándulást tettünk a Bakonyba. Nagyon jó volt. Részletekkel majd jövök, egyelőre annyit, hogy bennem megérlelte az elhatározást: folytatom a blogot. Nem ígérek semmit, sem túl nagy rendszerességet, sem pedig hosszú bejegyzéseket. Meglátjuk.

3 hetes!

Borcsa éppen ma lett három hetes! Ennek örömére leültem végre blogbejegyzést írni...

Mit lehet róla tudni? A mai méricskélés alapján 4 kiló 35 deka (!) és már 62-es ruhákat hord. Némelyiket már kezdi kinőni, jó, főleg a mosható pelusos bugyor miatt, de akkoris. Láthatóan, feltűnően nő, gyarapszik, kerekedik. :) Még mindig nyugodt, sokat alvó baba, bár már voltak nyűgösebb időszakok, hosszas ordítás este, de szerencsére nem gyakran van ilyen. Meg szopi közben hergeli fel magát időnként, egyelőre csak tippjeim vannak, min...

Egyre több időt tölt kendőben, úgy tűnik, szereti, és nekem meg nagy könnyebbség, mert így van két szabad kezem a Zsófival foglalkozni. Egyszer a hátamra is feltettem már, próbaképp, nagyon furi érzés volt, hogy egy ilyen kis csomag szuszog bele a nyakamba. :)

Az utóbbi bejegyzésem után, ahol jeleztem, hogy Zsófi belázasodott, volt egy kemény hetünk. Nagyobbik lányunk ugyanis nagyon elkezdett köhögni, éjjel 40 fok fölé ment a láza, nagyon elesett és nyűgös és beteg volt. Amennyire még sohasem. Nem evett, nem aludt... Nagyon rossz volt látni... szerencsére a gyógyszerek és erős immunrendszere működésbe lépett és pár nap alatt jobban lett - ennyi Mazsola és Tádét meg Vízipókot életemben nem néztem, mint ez alatt a pár nap alatt - ezekkel lehetett egy pici életkedvet csiholni a kisasszonyba.
Már teljesen meggyógyult, és sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mint valaha. Igaz, a féltékenység benne van, nagyon anyás lett, nekem kell altatni, és ha Borka szopizik, mellém fekszik és fognom kell a kezét... de ezektől eltekintve már egész jól meg lehet vele beszélni dolgokat. Kezd olyan igazi "nagytesós" lenni. :D

Hát én ilyen gyereket még nem láttam. Eszik-alszik-nézelődik, bájosan mosolyog, sokat (jó, tudom újszülött kori reflexes mosoly), ha éhes, kicsit sír, meg hát ha épp ébren van, nem szereti, ha egyedül van. De ennyi. Pihentebb vagyok, mint a várandósság utolsó heteiben... persze, nem akarom elkiabálni.
Étvágya az van, már közelít a 4 kilóhoz, bár ma elfelejtettük megmérni, hiába, itt már látszik, hogy második gyerek. A kikerekedő pofik viszont arról tanúskodnak, hogy nem fog éhen halni mostanában. ;)

A héten itthon van velünk Apa, meg hát nekem elvileg gyerekágy van és pihenni kellene. Nehéz megülni a hátsómon, ez igaz, már túl jól érzem magam, de igyekszem.

Elsőszülöttünk időközben összeszedhetett valami nyavalyát, köhög és estére belázasodott. :( Most már csak azt reméljük, Bobó nem kapja el... jajj.

Megszületett!

Egyelőre távirati stílusban: január 11-én 10 óra 10 perckor megszületett Borbála, 50 centivel 3770 grammal, köszönjük, jól vagyunk mindannyian!! :)
Szokjuk a kétgyerekes létet, Zsófi a tesót, nem unatkozunk, lassan elrendezkedünk.