Várakozva...

Az idei advent nálunk kettős várakozással telt: Karácsonyra és Tesóbabára egyaránt várakozva. Csendesebb, befelé fordulósabb volt, mint szokott, nem éltünk túl nagy társasági életet, viszont sütöttem mézeskalácsot, küldtünk képeslapokat, lakást rendezgettünk, karácsonyi történeteket olvasgattam...

Zsófi már fog ezt-azt az előttünk álló ünnepből, úgy érzem. Látja a készülődés jeleit, a díszbe öltöző lakást, és biztosan érzi a mi készülődésünket is. Plusz még magyarázom neki, hogy már készülődnek az angyalkák... valóban, mintha néha szárnysuhogást hallanánk néha. :)

Annapetigergő

Hozzánk is betört a mai kisgyerekek egyik klasszikusa, az Anna, Peti, Gergő könyvek.

Igaz, még csak nézegetjük, de nagy sikere van a "Kistestvér születik" című kötetnek. Ezredszer is meg kell nézni a képeket, és elmagyarázni, hogy itt süt a napocska, ott egy kismadár, ott pedig a gyerekek játszanak. :) Remélem, januárra a kistesó születése témáról is érdeklődik majd Zsófi. Bár, szerintem már barátkozik a gondolattal, a maga szintjén, néha megsimogatja már tekintélyesre nőtt pocakomat. :)

Teszünk-veszünk, jövünk-megyünk

Nem unatkozunk mostanában. Folyamatban van a Nagy Őszi Lakásfelújítás: megrendeltük Zsófi ágyát (rácsoságyat örökli majd a Kistesó), tervezgetjük a gyerekszoba szőnyegpadlózását, festését, majd a saját hálónk kialakítását. Lassan muszáj lesz belevágni a sűrűjébe, ha Karácsonyra legkésőbb rendben akarunk tudni mindent... A konyhában is van még mit tenni, pár hiányzó szekrény, mosogatógép beépítés, függönyök.
Jajj, úgy várom, hogy készen legyenek!!

A munkálatokat lassítja, hogy a hétvégéink tartalmasan telnek... volt ugye a Győri Babahordozó Napok szeptember végén. Aztán szüreteléssel egybekötött nagyszülőlátogató Badacsonylábdihegyen. Erről sajnos még nincs fotóm, de ha lesz, teszek, Zsófi nagyon aranyos volt, ahogy a kis vödrébe egyenként szedegette a szemeket. Nem éppen pelenkaspórolós az a tény, hogy bármennyi mustot meg tudna inni, ha kapna annyit, és a szőlőszemeket is egy idő után már nem a vödörbe rakosgatta...

Elmúlt hétvégén pedig Tatán jártunk, barátokkal együtt béreltünk egy házat, két apartmannal. Szégyen, de bármilyen közel is van, nem jártam még a tatai tó környékén, pedig érdemes, gyönyörű!!! Az időjárásra egy szavunk sem lehetett, olyan igazi verőfényes, szélcsendes őszi kirándulóidő volt. Tudtunk "nagy", baba- és pocakosmamabarát túrákat tenni a környéken.

Szépen lezajlott a Babahordozó Napok, vannak tanulságok, nemtökéletes dolgok, de összességében szerintem egész jól sikerült.

Beindult a Nagy Őszi Lakásfelújítás, túl vagyunk egy ablakcserén, hiperszuperek lettek, szebbek is, praktikusabbak is. Még a takarítás része hátra van... Aztán indul a gyerekszoba-átalakítás, háló-kialakítás, stb. Hmmmm.

Ma elkezdődött a Győri Babahordozó Napok, délelőtt a Gyermekek Házában rendezkedtünk, délután hordozott babákkal vonultunk a belvárosban, szórólapot osztogatva. A java holnap kezdődik, előadásokkal, izgalmas!!

És már a 24. hetet tapossuk a Picurral, kezdem magam terhesnek érezni... a hányás, nyomott hangulat szerencsére elmúlt, van helyette gyomorégés, fáradékonyság, de hát nem panaszkodhatom, még a héten is bicikliztem ;)

Merengés

Annyi mindenről akarok írni, és aztán elmarad. És végül aztán nem írok semmit. :( Nem jó ez így.
Néha bekukkantok tematikus blogokba, úgy tetszenek, de tudom, én ilyet soha nem fogok tudni írni (ne mondd, hogy soha...) - de tényleg, én a mi kis apró-cseprő dolgainkról írok, ad hoc, mikor melyik jut eszembe, és melyik az éppen legfontosabb.
Ma például nagy öröm volt, amikor Zsófi a bili mellé pisilt. :) Ehhez tudni kell azt is, hogy én épp a másik szobában voltam, miközben ő a pelenkázás elől menekülve garázdálkodott, félig lehúzott harisnyával. Gyanús volt, hogy nedves a harisnyája, akkor láttam, hogy a termés nagy része a bili környékén található. Ha akar, sem tud egyedül ráülni a bilire ilyen szerelésben, így nagy sikernek könyveltem el a tócsát, amelyben rögtön esett is egyet... annyira utálja mostanában a pelenkát, nem engedi, hogy ráadjam. Magyarázom neki, hogy ha szól, hogy pisilni kell, tőlem lehet pelus nélkül... ;)

Nemzetközi Babahordozó Hét, Győr, szept. 24-26.

A fenti program már évek óta megrendezésre kerül Budapesten és egyre több vidéki városban is.Idén kis klubunk is megerősödött annyira, hogy igény és energia lett a bekapcsolódásra.

Szépen alakulunk, alakulunk, már a program is összeállt!
Még sok-sok apróság van, de úgy tűnik, minden a helyére kerül és klassz hétvége lesz.
Kedves Érdeklődők, Anyukák és Nemanyukák, gyertek!!! :)

Éljük szép csendes hétköznapi életünket. Az apró csodák, kívülről kicsinek, banálisnak tűnő, mégis hatalmas fejlődések korszakát... A számunkra hétköznapinak tűnő, apró kis felfedezések idejét.

Lassan újra elindulnak a fix heti programok, próbálok újra bekapcsolódni a plébániai scholába, szeretném vinni Zsófit Csiribiri tornára, én magam eljárni valami kismama mozgásra. Ja, és a vezetésbe is bele kellene újra jönni. Mindezek mellett rendbe kell tenni a gyerekszobát, a hálónkat Pocakborcsa születéséig.
Ez utóbbi legkisebb családtag jól van szerintem, sokat mocorog, már kívülről is látható, érezhető néha (!)

Megvagyunk ám!
Csak beindult az élet...
Szervezzük ezerrel a hordozós hetet, a héten kb. 20 ember volt nálunk mamák-babák egy megbeszélésen. Bebizonyosodott újra, hogy sok jó ember...

Hmmm, könyvbemutató beszámoló még mindig várat magára, ellenben a könyvet elkezdtem olvasni, és jó!
Most már ezerrel szervezzük a Nemzetközi Hordozó Hét győri programjait (jövök majd linkkel is...) illetve én nem vagyok túl aktív, de igyekszem. Jó lesz, az biztos!!

Zsófi nagyon rosszul, nyugtalanul alszik mostanában, hogy ez a bújó szemfogaknak, vagy a sok programnak, jövés-menésnek köszönhető, esetleg valami másnak, fogalmam sincs. Szegénykém. Na de mi is karikásszeműek vagyunk már, jó lenne, ha javulna a helyzet.

Most csak röviden, nem nagyon jutottam géphez ma...

A hétfői ultrahang szerint újra kislányunk lesz, és úgy néz ki, hogy minden rendben vele, a feje már 4,4 centi átmérőjű, és mocorog rendületlenül. :)
Gondolkozunk ezerrel a neveken, remélem, most is ráérzek majd egy találó névre (Zsófinál bejött, nagyon illik rá a neve).

Szombaton megvolt a lent említett könyvbemutató, majd jövök még beszámolóval, de most már nagyon késő van...

Picit mostani napjainkról is - bár lesznek ám még nyaralós fotók! :)

Sokat csavargunk, mert Apa későig dolgozik, Anyuéknál meg fűtéskorszerűsítés miatt felfordulás van - így jövünk-megyünk, amennyit lehet. Ma tartunk egy némileg nyugisabb napot, bár, még ki tudja... ;)
A hétvégén végre itthon leszünk, nem bánom, hogy nem kell ma újra nekiállnom a pakolásnak.

Zsófi újra nagyon rosszul alszik, órákig forgolódik minden éjszaka. Át szoktuk rakni ilyenkor magunk közé, mert már egyikőnknek sincs energiája az ágya mellett ülni fél éjjel - de igazából nálunk is lassan nyugszik meg. Ha jól látom, bújnak a szemfogacskák, talán amiatt... vagy a rengeteg új élmény? Vagy a szeparációs szorongás? (Nappal is sokat bújik hozzám.) Kitudja... majdelmúlik. :D A szopizást már teljesen abbahagyta, ez sem lehetett egyszerű neki, pár hónapja még éjjel-nappal lelkesen kérte.

Kistesóról: holnap töltjük a 19. hetet, lassan itt a félidő, hűűűű. Hétfőn megyek kórházi ultrahangra, talán a nemét is látni fogjuk, igen, mi megkérdezzük, és nagyon kíváncsiak vagyunk. És amúgy mindegy, fiú lesz-e vagy lány, vagyis ahogy egy vicc fogalmaz, majdeldönti. :D

Az eddigi uh-k alapján kevésbé tűnik szemérmesnek a Pici, mint a Nővére volt Pocakbaba korában, jobban lehet látni mindenét... na majd meglátjuk. Addig is lassan gondolkoznunk kell már neveken.

Nyaralós képek 2. - Tihanyi túra

Felfedeztük Tihany szépségeit is, Sajkodról indulva túráztunk egy kicsit, a levendulás mezők, majd a Külső-Tó mellett elhaladva. Rövid, de gyönyörű séta volt! A képen már a pihenő látható, az egykori Apáti falu templom(romj)a mellett. Ma már csak a templom áll (rom, helyreállítva), egy kis facsoporttal körbevéve.



Fáradt túrababa.









Míg mi pihentünk, Apa ezt találta!











Vacsi után még egy kis naplementés-romantikus kacsanézegetés a sajkodi
strandon.

Nyaralós képek 1. - Füredi kirándulás

Pár kép, egyelőre a füredi kirándulásról.

Voltunk Balatonfüreden vonattal. Itt épp vártuk, hogy megérkezzen értünk.
(Zsófi azóta lelkesen mutogatja a képeskönyvében a vonatot... :D)






Itt már ott vagyunk. :) A Tagore sétányon indul felfedező útra a kalapos kisasszony.







Egy kis tízórai.




Balcsi-parton Anyával.

Életérzés nyaralás után

Tegnap este hazaérkeztünk. A nyaralást kipihenendő ma 9-ig aludtunk Zsófival, aztán jól fel is borult a napunk, nem tudtam letenni aludni, csak 2 körül, én pedig itt ülök a káoszban, és próbálok visszarázódni...
Na majdcsak alakul. Már porszívóztam, mostam, úgyhogy nem reménytelen a helyzet.

Próbáltam letölteni a nyaralós fotókat, de lemerültek az aksik, úgyhogy türelem...

A Klub pedig könyvbemutatóra készül tádááám:

Csak egy rövid életjel, üdv minden Kedves Olvasónak a Balatonról, ahol már egy hete töltjük időnket. :)

Részletes beszámoló jön majd, fotókkal (magunkhoz képest elég sok készült már :)), egyelőre annyit, hogy jól érezzük magunkat, fürödtünk, vonatoztunk Balatonfüredre, túráztunk Tihanyban, fogadtunk vendégeket, most pedig az esőben próbáljuk tartalmasan tölteni a hátralévő nyaralós napokat.

Zsófi teljesen meggyógyult, és nagyon élvezi a jó levegőt és a számára rengeteg újdonságot.

A kisasszony még mindig lázas, plusz hasmenéses, valószínűleg a múlt héten kapott 15 hónapos MMR oltástól. Reméljük. A dokinéni szerint semmi komoly, diéta, lázcsillapítás. A diéta nem nehéz, nem igen akar enni semmit. És nagyon nyűgös, az ölemben vagy a hátamra kötve van csak el...

Zsófi belázasodott, éjjel 39 fok,ááááá... megyünk dokinénihez.

Művelődés és bicikli, no meg egy bili

Tegnap Évivel és Levivel Rippl-Rónai kiállításon jártunk. Zsófika ezalatt nagyszülőzött, azt hiszem, őt még nem kötötték volna le a képek, ő egyelőre maximum a mesekönyv illusztrációkat értékeli. :)

Őszintén szólva, túlságosan nem ragadott magával a festő világa.
Íróportréi, pár színes hangulatkép egészen tetszett, de az alkotások többsége nagyon nem az én világom. Mindezek ellenére élmény volt bekukkantani egy művész belső világába művein és feljegyzésein -mert ezekből is lehetett párat olvasni a kiállításon- keresztül. Nem bántam meg, hogy elmentünk.

Ja, és biciklivel mentünk. A rosszullétek elmúltával újra fel merek rá ülni, bár csak óvatosan, lassan és kis távokra. És ahogy a pocakom növekedését elnézem, már nem sokáig. Zsófi egyáltalán nem tiltakozott, amikor több hónap után újra a fejére került a bukósisak, nagyon élvezte, és hát mivel egyelőre nem vezetek, így sokkal mobilisabbak vagyunk. Remélem, amíg tart a jó idő, tudok még kerekezni vele.

Még valami a mai napról, vettünk a kisasszonynak bilit. Nem zenél, nem lehet egyben játszószőnyegnek-etetőszéknek-miegymásnak használni (bocs), még csak nem is végzi el a gyerek helyett a dolgát (amikor körülnéztünk bili ügyben, számos csodát láttunk annál csodálatosabb árakon). Sima sárga, kacsás, szerintem jópofa. Majd jövök beszámolni, Zsófi mit szólt hozzá... nem erőltetjük a bilizést, ráér még, csak ebben a jó időben barátkoztatjuk vele, meglátjuk, mit tudnak kezdeni egymással. :)

Túléltem!
Reméljük, minden rendben lesz most már a fogammal.

Zsófinak napjában kábé tízszer kell elénekelnem a "Nagytáborba indulnék" kezdetű népszerű cserkészdalt. Nagyon tetszik neki, mindig újra kéri, különös tekintettel, "hej", a "mitől te", és a "szusz" kifejezésekre.

És hogy a Picurról is szó essék, mintha-mintha érezném a mocorgását!!! :) Például most, lekváros tészta evés után.

A nagy hallgatás vége és oka

Jön-jön-jön...
nem a Vízipók...
hanem a folytatás.

Remélem, a két hónapos hallgatás után is maradt még, aki olvas bennünket, és igen, leírom most már, mi volt a csend fő oka:
január elejére várjuk Zsófi Kistesóját, és hát, a várandósság első három (négy?) hónapjában alábbhagyott az ihlet. A túlélésre játszottam, elég volt a rosszullétek mellett a bőegyévest menedzselni.

Most meg ugye nyaralunk erre is, arra is, de azért igyekszem jönni és beszámolni mindennapjainkról!

Összességében és általánosságban: jól vagyunk.
Bár ma épp egy fogkezelés előtt állok, ami nem lesz túl kellemes, hát ettől most épp mégsem vagyok jól.

Ma voltam süllyedő hajón valamint láttam pizza méretű fagyitortát, és ehhez ki sem kellett tennem a lábam a játszótérről! :)

Tanulok aludni

Mióta Zsófi megszületett, nem igazán aludtam át egyetlen éjszakát sem. Még akkor sem, ha Zsófi valamilyen csoda folytán ezt megtette volna, én akkor is menetrendszerűen felébredtem az éjszaka kellős közepén. És ettől nem voltam túl pihent.
Babakönyvek gyakori témája, hogyan "tanítsuk aludni" a babát - gyakran vitát gerjesztő téma ez kismamakörökben. Hát, nálunk az én altatni tanításom volt a nehezebb... :)
No de most. :) Zsófit próbáljuk leszoktatni az éjszakai szopiról (egész gyors sikerrel), és azóta általában 5-6 között ébred először - és én is alszom addig, ébredés nélkül, hurrá!

Totyog és beszél

Lányunk már leginkább csak két lábon közlekedik, nagyon ritkán mászik. Itthon, a lakásban egész nap járkál fel-alá, ha lehet, valami zsákmánnyal. Kedvence a lakáskulcs (a múltkori affér óta óvatosan adom oda neki...) és egy zacskó zsemlemorzsa. Bár alig bírja el, és és néha elesik a súlya alatt, de büszkén cipelgeti.

Na és a beszéd. Persze nem körmondatokban, de az eddigi "nem" mellett egyértelműen felismerhető az "azt" "ezt" szócska, mutogatással körítve. Gyakorlatilag az egész napunk azzal telik, hogy mutogat, "azt-ezt", és azt oda kell adni neki vagy legalábbis elmagyarázni, mi. Szoktam neki hintázás közben énekelni, hogy "Hinta-palinta, hintázik a Zsófika" - namármost az "íííííta" szócskában a hinta szót vélem felfedezni, főleg, hogy ugyanazzal a hangsúllyal, éneklősen mondja. :)

Nem vagyok valami koncentrált mostanában. Annyi mindenről akartam írni a múlt héten, aztán elmaradt.
Voltunk például babakoncerten a Gyermekek Házában. Meg állatkertben május elsején.

A múlt hét élményeinek két meghatározó szava a kulcs és a kávéspohár.

Történt ugyanis, hogy Zsófi eldugta a lakáskulcsomat. Szokott vele játszani, és most azt játszotta, hogy milyen jó lenne elrejteni anya elöl, egyenest be a fürdőszobai szemetesbe. Anya nem vette ezt olyan jó játéknak, utólag mindenesetre jót mosolygott rajta.

Na és a kávéspohár. Hátibabás barátnőkkel betértünk egy kávézóba sétálópoharas kávét inni babakoncertre rohantunkban :) éééés olyan műanyag pohárban kaptuk, aminek csőrös teteje volt, majdnem, mint Zsófi itatója. Hát ez nekem nagyon tetszett. Ugyanis nagyon szeretem az automatás kávét, kapucsínót, de rendszeresen leöntöm magam vele, főleg míg fél kézzel tolom a babakocsit. Ezt a csőrös poharat egyenesen nekem találták ki... :)

Játszizunk

Hurrá, itt a szép idő, Zsófit erőszakkal sem lehetne a lakásban tartani (nem is próbáltam ;) - délelőtt-délután lent lógunk a környékbeli játszóterek egyikén. Nagy sikere van a homokozónak, de csak simán a fűben lépkedésnek is (már önállóan megtesz több lépést is a kisasszony), de van hogy csak egyszerűen csücsül a fűben/homokban, és FIGYEL. A többi gyereket, a nagyvilágot... aztán, miután megfontoltan kiválasztott egy célt, mutogatni kezd, hogy oda, oda! Akkor oda kell menni. Amitől égnek áll a hajam, ha a hintához szeretne menni - nem hintázni, hanem belekapaszkodni.

Fogas dolgok

Igen, jó eséllyel a foga volt. Vagy valami kis fertőzés. Minden esetre pár nap alatt elmúlt, még mindig ébred, de legalább vissza lehet altatni. És már nincs hőemelkedés sem, hurrá!

Én is a fogammal küzdök, pótlás céljából lecsiszolt fogacskám borzasztó érzékeny, fáj, remélhetőleg ma kapok rá koronát és elmúlik a probléma.

És hmmmm, Zsófi ma tett kb. 4 lépést egyben, kapaszkodás nélkül.... hálózsákban!! :D

Beteg? Vagy mi?

Fura dolgot produkál Zsófi már második napja. Napközben vidám és energikus, éjjel kettő-három körül pedig üvöltve ébred, dobálja magát, nem bír aludni, és közben meleg a feje - lázas. Aztán reggel nyűgös a kialvatlanság miatt, de amint sikerül pótolni az alvást, formába lendül. Ki érti ezt? Én még fogzásra gyanakszom, mert közben turkál a szájában, és kis hasmenése van egyszer-egyszer. Nem tudom.

A badacsonyi hétvége slágere a lépcsőmászás volt. Zsófi lelkesen és roppant ügyesen fedezte fel először az emeletre vezető lépcsőt, majd az udvarról a teraszra vezetőt, felfelé és lefelé is, villámtempóban. :)

Nagyszülős hétvégét töltünk éppen a Badacsony lábainál. Nem panaszkodom az időjárásra, bár lehetne melegebb is, de legalább a nap süt. Szívjuk a jó kis balatoni levegőt, gyönyörködünk a hegyben-vízben, Zsófi nem tud betelni a sok látnivalóval. Egyik kezét fogva már stabilan lépeget a füvön, vezeti az őt vezetőt, merre menjünk.
Kettőkor alig tudtam letenni aludni, rázta a kis fejét a kiságyban, hogy nem-nem, és mutogatott az ajtó felé, hogy ki akar menni... ;)

És a hét jó híre: voltunk ortopédia-csípőszűrés kontrollon (8 hónapos koráig hordtuk sokat a lányt, fejletlen csípő miatt - és visszarendeltek egy éves kontrollra).
Istennek hála minden rendben van!!! Gyerekkori barátnőmékkel voltunk, az ő négy hónapos Katájánál is mindent rendben találtak, hurrá!

Lépegető :)

Zsófi tegnap megtette első önálló, összefüggő lépéseit (már korábban is próbálkozott, de inkább csak lendületből.) Most tett két lépést, megingott, így leguggolt, majd felállt és ment tovább újra kettőt. És mindezt kapaszkodás nélkül!

Egy kis visszatekintés: szülinapi fotók

Szülinapomon hintázni mentünk Apával és Anyával.

Szeretek hintázni!! És milyen jól áll nekem Anya gyerekkori sapkája. :)

Hűmitkaptam!

A szép szemű Egyéves.

Ez pedig itt az Elsőtortám.

Hű, még jó, hogy nem ebédeltem rendesen, így biztosan belém fér ez a finomság! Háttérben pedig az ajándékaim. Bizony, biciklis bukósisakot is kaptam, ebben száguldozunk majd anyával!!

Éééés: átköltöztünk! Az utolsó bejegyzés óta eltelt jó sok időben roppant mozgalmas napjaink voltak, sikeresen kicuccoltunk az előző lakásból és részben elrendezkedtünk.
Kezd otthonossá válni otthonunk, nagy kedvencem a nappali lett, csupa fenyőbútorokkal és babzsák puffokkal töltöttük meg, és mivel az ebédlőasztal számára külön ebédlőt rendeztünk be, olvasósarkot is sikerült kialakítani a könyvespolcok előtt, kényelmes fotellel, olvasólámpával és puha takaróval. :)

Időközben március 29-én megünnepeltük Zsófi első szülinapját, egytortás nagylány lett. Képek következnek, amint sikerül letöltenem őket.

Hű. Most nézem, hogy ideje lenne újabb bejegyzést írnom.
Mentségemre legyen szólva, hogy napjaink a költözködésről szólnak, rengeteg tennivaló van az új lakásban. Most már látjuk az alagút végét, kezd összeállni a kép, és a számos folyamatosan kiderülő apró probléma mellett is nagyon klassz lakás lesz!!! Elképzeléseink még mindig formálódnak, például vasaló-teregető gardróbszoba helyett ebédlőnk lesz, közel a konyhához, és így egy tágasabb nappalink. :)
Zsófi még nem nagyon érti mi van, tartok tőle, hogy kicsit megviseli majd a költözés - ennek a lakásnak már ismeri minden zegét-zugát, szeret benne bóklászni, itt-ott megpihenni. Meglátjuk.
Ma sokat volt a hátamon, míg én takarítottam, tettem-vettem, majd egy jó két órára keresztmamája vitte el egy nagyot levegőzni, ezalatt is tudtunk jól haladni.

Elgondolkozós.
Tiszta anyja... :D

Hálózsákos-fülbevalós... :D

Alvás

Szemlátomást javul Zsófi éjszakai alvása. Remélem, nem kiabálom el... maximum egyszer ébred mostanában, és inkább már hajnalban (ma pl. 6-kor), utána pedig alszik 7-fél 8-ig.
Az utolsó szakaszt többnyire közöttünk durmolja, mert a "gyerekszobában" már nincs ágy szoptatáshoz, így áthozom a nappaliba - és amilyen kóma vagyok, ott is ragad. De nem baj. Annyira szeretem, ahogy mellettünk szuszog! :)
Éééés ha minden jól megy, ma kap fülbevalót a kisasszony!

Tóték

Olyanok vagyunk mostanság, mint a fent említett család. Dobozolunk éjjel-nappal.

A margóvágó szerencsére még nem került elő, és reméljük, a végkifejlet is pozitívabb lesz.
Az, hogy jövő hétvégén már az új lakásunkban hajtjuk álomra a fejünket. :)

Most még a régiben kempingezünk a földön, matracokon, mert az ágyunk már odaát van. (Köszönet érte a srácoknak, pár cserkész barátunknak, akik segítettek átcuccolni szombaton!!)
Van ebben valami tábori fíling, nem is olyan rossz. Csak néha keresni kell ezt-azt, vajon melyik dobozban lehet?
Zsófi számára hatalmas tere nyílt a játéknak a majdnem kiürült nappaliban, új felfedeznivalók, hát, nagyon élvezi.

Tavasz van a levegőben. Megcsapott tegnap a tavasz illata, hangulata, érzése. Nem bántam.
Itthon nevelgetjük már virágos kiskertünket, a sárga nárciszok, lila krókuszok csak úgy virítanak, az illatos jácint megfontoltan még nem bújt elő.

Tegnap kihoztam a könyvtárból egy nagyon jó könyvet.
Kreatív, sk egyszerűen, természetes anyagokból elkészíthető, egészen kicsiknek is való játékokat mutat be, elkészítési útmutatóval, némi "elmélettel", a Waldorf-pedagógia alapján.
Már Zsófi születése előtt izgatott a téma, hogy természetes, egyszerű, kreatív játékokat kellene adni neki, csak részben lustaságból nem jártam alaposan utána a témának. És aztán azt tapasztaltam, hogy jobban játszik a műanyag, elemes kütyükkel, mint a gyapjúlabdával, vagy a Peppa nyuszival. De biztos lesz ez még másként is. És biztosan nagyon nem mindegy, mivel vesszük körül, milyen tárgyakkal, milyen környezettel. Erre most döbbentem rá (pedig evidens), hogy olvasom ezt a könyvet.
Szülinapjára mindenesetre kap egy Waldorf babát (sapkásat, amit rághat is). Teljesen beleszerettem ezekbe a gyönyörűségekbe.

Ja, és igazi nagylány már. Ma együtt túróstésztáztunk, teljesen önállóan, ujjával csipegetve megevett majdnem egy egész tányérral!

Vasárnap színházban voltunk. Matiné előadáson, kettesben Gáborral. Jajj, de jó volt! :)

Az Egri csillagok című musicalt néztük meg, zeneileg nem volt egy nagy szám, de a színészek játéka és a rendezés tetszett. És milyen jól esett a sok hisztis amerikai film után (amik a tv-ben szoktak menni háttérzajként esténként...) egy igazi hősiességet, értékrendet bemutató darab! Annó könyvben is szívesen olvastam ezt a történetet, jó volt újra felidézni. Annó sokat olvastam és lelkesen.
Rádöbbentem, mennyire hiányoznak a jó történetek a hétköznapjaimból. Az igazi, katarzist hozó történetek. Olvasni kellene, sokat, jókat...

Ma hamvazószerda van, elkezdődött egy újabb nagyböjt. Mit szeretnék másként?

Önállóság

Mióta utoljára írtam, Zsófi fejlődéséről, sok új változás történt. Szinte nap mint nap produkál valami újat a hölgyemény, összefoglalóan így lehetne jellemezni ezek irányát: ÖNÁLLÓSÁG.
A darabos kaját már nem lehet mindig a szájába adni, ő akarja megfogni, és a szájába tenni. Néha az enyémbe is próbálja, hát majd' megzabálom ilyenkor. Adogatja a labdát, a játékot a macinak, anyának, vagy mindegy kinek. Kihúzza és kipakolja a fiókokat, adogatja nekem a száraz ruhát. A kádban már nem ül, hanem feláll, tesz-vesz, szappant kóstol. Inni csak egyedül hajlandó, kiveszi a kezemből az itatót.
Ha pedig mesét akar nézni, odamegy a géphez, és vár... mint most is, úgyhogy át is adom a helyet a CICÁKNAK!!

"Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon..."
Ma reggel elővettem a Karácsony táján rongyosra hallgatott CD-nket.
Kissé már nem aktuális itt-ott, de amikor reggel megláttam a rengeteg havat odakint, nem volt kérdés, hogy ezt fogjuk hallgatni.

Breaking news

Zsófi felállt a kiságyában! Már napok óta próbálgatja a felállást, ennek-annak támaszkodva, és most először a rácsokba kapaszkodva felhúzta magát, onnét lesegetett, maga is meglepődve. :)
Na, most aztán már főleg nem ér rá aludni...

A nap képe: Barátok közt... :D

édes az álom.

Lányom, az olvasó

Nem, ez nem a könyvtárosanyuka elfogultsága. Zsófit érdeklik a könyvek, és ez örvendetes. :)
Van, hogy a játékait már rég megunta, de egy szép színes könyvvel még akár egy negyed órára le lehet kötni.
Már nem csak rágja őket, hanem LAPOZ és NÉZEGET, és közben beszélget is (vagy hangosan olvas?): eeeeee, hőőőőőőő, hóóóóó.... :D

Tegnap este kimenőm volt. Barátokkal kártyáztunk, éjfél után értem haza. Jajj de jó volt kikapcsolódni, sokat nevettünk, beszélgettünk, sőt - nem jellemző módon - több kört is én nyertem. :)
Zsófi olyan jól aludt, mint talán még sosem, este fél 9-kor már aludt, reggel fél 7 körül (!) ébredt először, és közöttünk még aludt fél 8-ig.

Zsófi mozgásfejlődése kicsit lelassult, ami a nagymozgásokat illeti. Még mindig nem állt fel, de végül is ráér! Mászik ezerrel és ez a lényeg! És már feltérdel, felkapaszkodik mindenhová.

A finommozgása viszont sokat fejlődött (ujjával felcsippent dolgokat, duplókockákat szétszedi, tapsol), és az értelmi fejlődése is: elkezdett "értelmesen" gagyogni: annnnnaaaaa, ajaajaja, nééééééé, ammama, stb. :D És néha csak mondja az összefüggő "szöveget" nagy komoly arccal és tágra nyílt szemekkel. :)
Vannak kedvenc mondókái, és vannak, amelyek nem érdeklik.
Az aktuális kedvenc (mutogatva):
"Nyuszi fülét hegyezi,
a bajuszát pödöri.
Répát eszik rop-rop,
nagyot ugrik hopp-hopp!"
:D

Mozgalmas napjaink voltak.

Tegnapelőtt babahordozó-kluboztunk a Gyermekek Házában, nagyon jól sikerült!! Volt két "új" is, az egyikkel már fórumozunk egy ideje, de személyesen még nem találkoztunk, a másik a neten keresztül talált ránk előző este, és gondolta, eljön. Ja és kiderült, hogy épp végzi a hordozókendő-tanfolyamvezetői tanfolyamot, így majd a segítségünkre is lehet...
Jót beszélgettünk, kivel mi van, próbálgattunk a hordozókat (van már egy csomó klubos is), majd szép lassan a hátakra kerültek a fáradt gyerkőcök, Zsófi is szunyizott egyet. Úgy tűnik, van igény a klubra, mi lesz, ha rendesen hirdetjük is! Szórólap készítése folyamatban...

Tegnap meglátogattuk Katababát, aki 3 hetes és nagyon aranyos, egy gyermekkori barátnőm kislánya. Lányaink között is kb. annyi a korkülönbség, mint közöttünk... ;) remélem, jól kijönnek majd egymással. Egyelőre csendben méregették egymást. :)

Mindkét nap jól vizsgázott a karácsonyi-ajándék új kendőnk, egy gyönyörű zöld-barna "zsömbi" (Je Porte Mon Bébé) kendő, melynek különlegessége, hogy rugalmas, mégis nagyon jól tartja Zsófi 9,5 kilóját is! (A rugalmas kendők többségét 8 kilóig ajánlják és csak előre kötéshez, ezzel lehet 13 kilóig és hátra is.)
Mostanában sokat hordozom Zsófit, otthon is, ha nagyon anyás hangulatban van, vagy ha olyan házimunkát végzek, hogy nem szeretném, ha láb alatt lenne.

A programokon túl a hétköznapokba való visszarázódásról is szólt a hetünk. Ennek érdekében indult:
FLYLADY ÚJRATÖLTVE! :D
Háááát, egyelőre újra a rutinokat építem, lassabban haladok, mint gondoltam. Türelem, türelem!

Újra klub!

Immár nyilvános babahordozó klubunk honlapja!
Hurrá!
Holnap lesz a második, és első nyilvános klubalkalom.
Izgatottan várjuk-jön-e rajtunk kívül valaki. De ha nem is, jó lesz újra találkozni a fórumtársakkal!

Új esztendő, vígságtermő...

Így az új esztendő év első napjaiban nyugalmas, pihengetős napjaink vannak, együtt vagyunk sokat hármasban, és nagyon élvezem.
Zsófi is, sokat játszik az Apjával (vagyis az Apja vele :), barátkozik az ajándékaival, és már nagyon készül a felállásra, belekapaszkodik mindenbe, amit csak talál. (Tegnap így sikerült magára rántani a cipős tálcát két cipővel megpakolva, elterült, mint egy kisbéka :( )

Tegnap este megünnepeltük Szűz Mária Istenanyaságát.
A szentmisére elvittük Zsófit is, aki jól elvolt Gábor karjában egészen addig, míg áldozás alatt megpillantott engem, és rögtön nyüszögni kezdett, így magammal vittem a kórusba, ami teljesen elvarázsolta. Meg ő is a kórustagokat. A Himnusz alatt ő is "énekelt", majd megnéztük, hogy játszik a kántor "bácsi" - hurrá, úgy tűnik Zsófi szereti az orgonazenét! :) Igaz, a pocakban hallgatta eleget.

Karácsonyunkról

Csak összefoglalóan, érdekesebb momentumokról írok majd bővebben is.
Az ünnepek első fele tevékeny-utazgatósra sikeredett, a második fele itthon pihengetősre.

Megfogadtam, hogy jövőre okosabban szervezem... több mindent megcsinálok előre, mert a Szenteste napja igencsak sűrű lett, épphogy csak beestem a karácsonyfa alá. Ennek ellenére szép volt, jót beszélgettünk szüleimmel és a tesómmal, és lestük, mit szól Zsófi a karácsonyfához. Hááát.. először kicsit megijedt, nem érthette, hogy kerül ez a nagy zöld izé a szobába. Aztán a csillagszóró némileg megvígasztalta. Azóta már bátrabban nézegeti, meg-megérinti (normand fenyőt vettünk, ami szerencsére nem hullik - bár, sajnos illata sem sok van.)

25-én Anyuéknál volt ebéd, és az ottani karácsonyfa szemléje, majd rohampakolás után 26-án Badacsonyba indultunk férjem szüleihez. Újból meggyőződhettem róla, milyen szép is a téli Balaton, jókat sétáltunk, Zsófika meg kinagyszülőzhette magát. 29-én jöttünk haza, Zsófi már ismerősként üdvözölte a nagy zöld "szörnyet" a nappaliban :).
A szilveszter nyugodt-visszafogott volt, itthon voltunk hármasban, tévéztünk, társasoztunk, bóléztünk, pattogatott kukoricát faltunk.

BÚÉK!

Sajnos nem én készítettem...
Ezzel a hangulatos téli képpel szeretnénk vidám Új Esztendőt kívánni minden kedves Olvasónknak!