Zsófi mozgása hihetetlenül sokat fejlődött az elmúlt napokban. Próbálkozik a négykézlábra állással, és már egész messzire eljut tolatással! Kéz kinyújt, ami által popsi feltol, és már csak a lábait kell hátrafelé kinyújtania, máris haladt - hátrafelé. :D Ez csak akkor kellemetlen, ha ő épp egy előtte lévő játék elérését célozta meg, és így még messzebb került tőle. ;) Ilyenkor hangos kiabálással fejezi ki nemtetszését. :)

Még mindig nagyon sokszor ébred éjszaka - ez állítólag összefüggésben lehet a mozgásfejlődéssel, és bújik Második Kis Fogacska is, csak még nem tört át. Szegényem átlag 2 óránként felriad, felsír, van, hogy már éjfél előtt is (korábban ilyen nagyon ritkán volt).

Pancsizni jó!

A szombati babaúszáson megvolt Zsófi első merülése. :)
Tartottam tőle, őszintén szólva, mert a szüret és a betegsége miatt jópár hetet kihagytunk, de semmi gond nem volt, semmi sírás, prüszkölés, fulladozás. Kicsit pislogott a manó, hogy mi történt vele, de olyan természetesnek vette, hogy lenyomtuk kicsit a víz alá. ;)

Figyelem a lányomat...

... ahogy egyre inkább "társadalmi életet" kezd élni. Ha megyünk más babás ismerősökhöz, a Picurok már láthatóan figyelik egymást, fogják, hogy a másik ott van, érdeklődnek aziránt, mit csinál a másik. Tegnap Éviéknél Zsófi pl. tátott szájjal leste a "nagyfiú" (1,5 hónappal idősebb) Levit, ahogy már ügyesen ül, ülésből négykézlábra majd vissza ereszkedik. Gyorsan megkaparintotta Levente egyik játékát, amit a fiú sürgősen kikapott a kezéből, majd miután "megbeszéltem" vele, hogy nem visszük ám haza azt a csörgőt, visszaadta Zsófinak. :D

Mostanában könnyen szétcsúsznak a napjaink. Zsófi sokat fent van éjjel, mi is későn fekszünk, így reggel elég későn sikerül felkelni. Mire kicsit magamhoz térek, Zsófi már elfárad és ordításrohammal adja tudtomra, hogy unatkozik, menjünk már valamerre. Oké, menjünk sétálni, de mire összeszedem magunkat, a több réteg ruhát ráadom, stb. már nagyon visít. Az szokott csak ilyenkor vigasztalni, hogy amint elindulunk, semmi baja, vigyorogva kurjongat vagy nagy szemekkel leseget mindenfelé.

Karácsonyi készülődés

Még sohasem kezdtem ilyen korán a karácsonyi készülődést. Ma megrendeltem egy fából készült Betlehemet, olyat, amit Zsófi is nyugodtan rágcsálhat. Keményfából, méhviasszal kezelve, egyszerű és később bővíthető kis Betlehem lesz. De pssszt, Jézuska hozza majd... :D

Ezzel párhuzamosan gondolkozom egy kis őszi lakásdekoráláson, de nem jutok el konkrét lépésekhez... :(

Tél, öltözködés, séta...

Brrrr, itt a tél. Most már értem azokat, akik egy-két hete még bőszen mondogatták, hogy addigmenjeteksétálnimígjóidővan... ;) Zsófim nem az a típus, aki elvan itthon levegőzés nélkül, muszáj kidugni az orrunkat ebben a hideg-szeles időben is, ami komoly logisztikai feladat. Először is meg kell találni az alkalmas időpontot, amikor a körülményekhez képest a lehető legjobb idő van, és mire leérünk, még mindig nem kezdett el esni. (Volt már ilyen.)
Azután el kell dönteni, hogy mit adjak a gyermekre, ami kezdő anyukaként nem is olyan egyszerű. Végül fel kell öltöztetni az üvöltő gyermeket (utál öltözködni és amúgy is nehezen viseli a készülődés minden formáját - ő rögtön indulna). Aztán pedig rájön az ember, hogy ő maga még nem öltözött fel a sétához, így gyorsan magára kap valamit, épp amit talál. Na ebben már fejlődtem, először én szoktam felöltözni, aztán izzadva elkezdem készíteni a csajszimajszit. Ez a jobb megoldás.

Tudom, tudom, amikor már járni is fog Zsófi, sokkal bonyolultabb lesz a művelet. Pont a napokban olvastam egy mamamis kismamatárs blogjában, hogy visszasírja a fekvőbabás időket. ;)

Tegnap megérkezett a hordozótakarónk, így már kendővel is ki tudunk menni, szuper macskafülsapi is van hozzá, majd teszek fel képet is, mert zabálnivaló benne a Kicsilány!! :) Ma ki kellene mennünk boltba, ha holnap szeretnénk valamit ebédelni, lehet, hogy mindjárt fel is avatjuk.

Elmúlt hetünk

Elmúlt hetünkről szeretnék most kicsit mesélni.

Október 6-án volt három éve annak, hogy nagypapám meghalt.
Trianon napján, június 4-én született (nem 1920-ban, pár évvel később, de ezt ő így is számon és fontosnak tartotta. Főleg, hogy a trianoni szerződés az ő életét is érintette: Füleken, akkor már Szlovákiában született és nőtt fel, ahonnét 1945-ben kilakoltatták őket.) És október 6-án, az Aradi Vértanúk napján halt meg... Amikor én éppen a svájci hegyekben illegális bivakoltam a győri cserkészekkel... Mintha ma lett volna. És még mindig úgy hiányzik néha. :(
Meglátogattuk a temetőben Anyuval és Zsófival.

Csütörtökön győri mamamis anyukákkal kirándulást terveztünk a Püspökerdőbe. A szervezés kissé bonyolult volt, - főleg a különböző korú gyerkőcök eltérő igényei miatt. Egyre inkább látszik, hogy a "nagy" (másfél-két éves) babákkal inkább korábban, picikkel inkább késő délelőtt lehet programot kezdeni. Végül hárman voltunk a "túrán", tettünk egy jó nagy kört - cserkész fénykoromban meg sem kottyant volna egy ilyen séta, hát most jól elfáradtam, bár igaz ami igaz, egy Zsófit is cipeltem a hátamon. Nagy élmény volt, nekem is, a Picilánynak is, aki hol nagy szemmel bámulta a sárguló faleveleket, hol aludt, hol kurjongatva kócolta-húzkodta a hajamat a hátiputtonyból. :)

Szombaton Balatonudvarin jártunk családi nyaralónkban. Igazából almát szedni mentünk, de a nagyszülők nem sok munkát hagytak nekünk, így valójában főleg unokázás volt a program. Mégpedig duplán, mert Gábor szülei is átjöttek Badacsonyból. :)

Zsófi nagylány

Mitől nagylány egy hat hónapos baba? Például attól, hogy immár egyértelműen és láthatóan kibújt Első Kis Fogacska. Első Kis Fogacskához pedig fogkefe is jár, így Zsófi már fogat is mos esténként. Nagyon élvezi, valószínűleg azért, mert így legálisan rágcsálhat valami izgalmas, új dolgot (a távirányítóval és a mobiltelefonnal ellentétben...- pedig azokat is szeretné).

A Nagylányok továbbá nem sírnak, amikor leteszik őket aludni, nem ám, hanem szépen ügyesen elalszanak. Nem mondom, hogy minden esetben van ez így nálunk, de már egyre gyakrabban. :)

No és a Nagylányok már ügyesen ülnek. Még akkor sem dőlnek el, ha etetőszékbe teszik őket, sőt még így is tudják ráncigálni az asztalterítőt!!

Kis betegünk már sokkal jobban van. Éjjel már csak a "szokásos" két ébredése volt, és közben bújik a két első fogacskája, így nem lehet tudni pontosan, mitől ébred, a fogacskától, vagy a náthától, esetleg mindkettő...

Zsófi betaknyosodott. Jó alaposan, csak úgy szürcsög szegénykém. Az éjjel alig aludtunk valamit, szó szerint óránként felvisított, alig kapott levegőt. Éjjel be is lázasodott, reggelre (!) 38 fokos láza volt. A szomszédok örülhettek, mert hajnali 2-kor muszáj volt nekiállni orrot porszívózni. Most is pár óránként szívjuk neki, persze végigüvölti... de már legalább nem kapja el a fejét, szerintem rájött, hogy megkönnyebbül utána, csak hát ijesztő lehet az a hangos zúgás...

Ilyen betegen nem cipeltük el magunkkal misére, hanem felváltva mentünk. Én a Szent Imrébe, a fél 12-esre. Nem is emlékszem, mikor voltunk ott utoljára, mostanában csak a közelebbi templomba jutottunk el. Olyan jó volt, otthonos, nyugodt, töltekezős.

Nyűgös éjszakánk volt. Zsófi reggel szokás szerint megrágcsálta az ujjamat :D és valami keményet éreztem... fogacska! Kezd kibújni az első kis fogacska. :) Látni még nem lehet (bár nem is igazán engedi nézegetni...) de ott van!