Hű. Most nézem, hogy ideje lenne újabb bejegyzést írnom.
Mentségemre legyen szólva, hogy napjaink a költözködésről szólnak, rengeteg tennivaló van az új lakásban. Most már látjuk az alagút végét, kezd összeállni a kép, és a számos folyamatosan kiderülő apró probléma mellett is nagyon klassz lakás lesz!!! Elképzeléseink még mindig formálódnak, például vasaló-teregető gardróbszoba helyett ebédlőnk lesz, közel a konyhához, és így egy tágasabb nappalink. :)
Zsófi még nem nagyon érti mi van, tartok tőle, hogy kicsit megviseli majd a költözés - ennek a lakásnak már ismeri minden zegét-zugát, szeret benne bóklászni, itt-ott megpihenni. Meglátjuk.
Ma sokat volt a hátamon, míg én takarítottam, tettem-vettem, majd egy jó két órára keresztmamája vitte el egy nagyot levegőzni, ezalatt is tudtunk jól haladni.

Elgondolkozós.
Tiszta anyja... :D

Hálózsákos-fülbevalós... :D

Alvás

Szemlátomást javul Zsófi éjszakai alvása. Remélem, nem kiabálom el... maximum egyszer ébred mostanában, és inkább már hajnalban (ma pl. 6-kor), utána pedig alszik 7-fél 8-ig.
Az utolsó szakaszt többnyire közöttünk durmolja, mert a "gyerekszobában" már nincs ágy szoptatáshoz, így áthozom a nappaliba - és amilyen kóma vagyok, ott is ragad. De nem baj. Annyira szeretem, ahogy mellettünk szuszog! :)
Éééés ha minden jól megy, ma kap fülbevalót a kisasszony!

Tóték

Olyanok vagyunk mostanság, mint a fent említett család. Dobozolunk éjjel-nappal.

A margóvágó szerencsére még nem került elő, és reméljük, a végkifejlet is pozitívabb lesz.
Az, hogy jövő hétvégén már az új lakásunkban hajtjuk álomra a fejünket. :)

Most még a régiben kempingezünk a földön, matracokon, mert az ágyunk már odaát van. (Köszönet érte a srácoknak, pár cserkész barátunknak, akik segítettek átcuccolni szombaton!!)
Van ebben valami tábori fíling, nem is olyan rossz. Csak néha keresni kell ezt-azt, vajon melyik dobozban lehet?
Zsófi számára hatalmas tere nyílt a játéknak a majdnem kiürült nappaliban, új felfedeznivalók, hát, nagyon élvezi.

Tavasz van a levegőben. Megcsapott tegnap a tavasz illata, hangulata, érzése. Nem bántam.
Itthon nevelgetjük már virágos kiskertünket, a sárga nárciszok, lila krókuszok csak úgy virítanak, az illatos jácint megfontoltan még nem bújt elő.

Tegnap kihoztam a könyvtárból egy nagyon jó könyvet.
Kreatív, sk egyszerűen, természetes anyagokból elkészíthető, egészen kicsiknek is való játékokat mutat be, elkészítési útmutatóval, némi "elmélettel", a Waldorf-pedagógia alapján.
Már Zsófi születése előtt izgatott a téma, hogy természetes, egyszerű, kreatív játékokat kellene adni neki, csak részben lustaságból nem jártam alaposan utána a témának. És aztán azt tapasztaltam, hogy jobban játszik a műanyag, elemes kütyükkel, mint a gyapjúlabdával, vagy a Peppa nyuszival. De biztos lesz ez még másként is. És biztosan nagyon nem mindegy, mivel vesszük körül, milyen tárgyakkal, milyen környezettel. Erre most döbbentem rá (pedig evidens), hogy olvasom ezt a könyvet.
Szülinapjára mindenesetre kap egy Waldorf babát (sapkásat, amit rághat is). Teljesen beleszerettem ezekbe a gyönyörűségekbe.

Ja, és igazi nagylány már. Ma együtt túróstésztáztunk, teljesen önállóan, ujjával csipegetve megevett majdnem egy egész tányérral!

Vasárnap színházban voltunk. Matiné előadáson, kettesben Gáborral. Jajj, de jó volt! :)

Az Egri csillagok című musicalt néztük meg, zeneileg nem volt egy nagy szám, de a színészek játéka és a rendezés tetszett. És milyen jól esett a sok hisztis amerikai film után (amik a tv-ben szoktak menni háttérzajként esténként...) egy igazi hősiességet, értékrendet bemutató darab! Annó könyvben is szívesen olvastam ezt a történetet, jó volt újra felidézni. Annó sokat olvastam és lelkesen.
Rádöbbentem, mennyire hiányoznak a jó történetek a hétköznapjaimból. Az igazi, katarzist hozó történetek. Olvasni kellene, sokat, jókat...

Ma hamvazószerda van, elkezdődött egy újabb nagyböjt. Mit szeretnék másként?

Önállóság

Mióta utoljára írtam, Zsófi fejlődéséről, sok új változás történt. Szinte nap mint nap produkál valami újat a hölgyemény, összefoglalóan így lehetne jellemezni ezek irányát: ÖNÁLLÓSÁG.
A darabos kaját már nem lehet mindig a szájába adni, ő akarja megfogni, és a szájába tenni. Néha az enyémbe is próbálja, hát majd' megzabálom ilyenkor. Adogatja a labdát, a játékot a macinak, anyának, vagy mindegy kinek. Kihúzza és kipakolja a fiókokat, adogatja nekem a száraz ruhát. A kádban már nem ül, hanem feláll, tesz-vesz, szappant kóstol. Inni csak egyedül hajlandó, kiveszi a kezemből az itatót.
Ha pedig mesét akar nézni, odamegy a géphez, és vár... mint most is, úgyhogy át is adom a helyet a CICÁKNAK!!

"Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon..."
Ma reggel elővettem a Karácsony táján rongyosra hallgatott CD-nket.
Kissé már nem aktuális itt-ott, de amikor reggel megláttam a rengeteg havat odakint, nem volt kérdés, hogy ezt fogjuk hallgatni.