Beindult a Nagy Őszi Lakásfelújítás, túl vagyunk egy ablakcserén, hiperszuperek lettek, szebbek is, praktikusabbak is. Még a takarítás része hátra van... Aztán indul a gyerekszoba-átalakítás, háló-kialakítás, stb. Hmmmm.

Ma elkezdődött a Győri Babahordozó Napok, délelőtt a Gyermekek Házában rendezkedtünk, délután hordozott babákkal vonultunk a belvárosban, szórólapot osztogatva. A java holnap kezdődik, előadásokkal, izgalmas!!

És már a 24. hetet tapossuk a Picurral, kezdem magam terhesnek érezni... a hányás, nyomott hangulat szerencsére elmúlt, van helyette gyomorégés, fáradékonyság, de hát nem panaszkodhatom, még a héten is bicikliztem ;)

Merengés

Annyi mindenről akarok írni, és aztán elmarad. És végül aztán nem írok semmit. :( Nem jó ez így.
Néha bekukkantok tematikus blogokba, úgy tetszenek, de tudom, én ilyet soha nem fogok tudni írni (ne mondd, hogy soha...) - de tényleg, én a mi kis apró-cseprő dolgainkról írok, ad hoc, mikor melyik jut eszembe, és melyik az éppen legfontosabb.
Ma például nagy öröm volt, amikor Zsófi a bili mellé pisilt. :) Ehhez tudni kell azt is, hogy én épp a másik szobában voltam, miközben ő a pelenkázás elől menekülve garázdálkodott, félig lehúzott harisnyával. Gyanús volt, hogy nedves a harisnyája, akkor láttam, hogy a termés nagy része a bili környékén található. Ha akar, sem tud egyedül ráülni a bilire ilyen szerelésben, így nagy sikernek könyveltem el a tócsát, amelyben rögtön esett is egyet... annyira utálja mostanában a pelenkát, nem engedi, hogy ráadjam. Magyarázom neki, hogy ha szól, hogy pisilni kell, tőlem lehet pelus nélkül... ;)

Nemzetközi Babahordozó Hét, Győr, szept. 24-26.

A fenti program már évek óta megrendezésre kerül Budapesten és egyre több vidéki városban is.Idén kis klubunk is megerősödött annyira, hogy igény és energia lett a bekapcsolódásra.

Szépen alakulunk, alakulunk, már a program is összeállt!
Még sok-sok apróság van, de úgy tűnik, minden a helyére kerül és klassz hétvége lesz.
Kedves Érdeklődők, Anyukák és Nemanyukák, gyertek!!! :)

Éljük szép csendes hétköznapi életünket. Az apró csodák, kívülről kicsinek, banálisnak tűnő, mégis hatalmas fejlődések korszakát... A számunkra hétköznapinak tűnő, apró kis felfedezések idejét.

Lassan újra elindulnak a fix heti programok, próbálok újra bekapcsolódni a plébániai scholába, szeretném vinni Zsófit Csiribiri tornára, én magam eljárni valami kismama mozgásra. Ja, és a vezetésbe is bele kellene újra jönni. Mindezek mellett rendbe kell tenni a gyerekszobát, a hálónkat Pocakborcsa születéséig.
Ez utóbbi legkisebb családtag jól van szerintem, sokat mocorog, már kívülről is látható, érezhető néha (!)

Megvagyunk ám!
Csak beindult az élet...
Szervezzük ezerrel a hordozós hetet, a héten kb. 20 ember volt nálunk mamák-babák egy megbeszélésen. Bebizonyosodott újra, hogy sok jó ember...

Hmmm, könyvbemutató beszámoló még mindig várat magára, ellenben a könyvet elkezdtem olvasni, és jó!
Most már ezerrel szervezzük a Nemzetközi Hordozó Hét győri programjait (jövök majd linkkel is...) illetve én nem vagyok túl aktív, de igyekszem. Jó lesz, az biztos!!

Zsófi nagyon rosszul, nyugtalanul alszik mostanában, hogy ez a bújó szemfogaknak, vagy a sok programnak, jövés-menésnek köszönhető, esetleg valami másnak, fogalmam sincs. Szegénykém. Na de mi is karikásszeműek vagyunk már, jó lenne, ha javulna a helyzet.

Most csak röviden, nem nagyon jutottam géphez ma...

A hétfői ultrahang szerint újra kislányunk lesz, és úgy néz ki, hogy minden rendben vele, a feje már 4,4 centi átmérőjű, és mocorog rendületlenül. :)
Gondolkozunk ezerrel a neveken, remélem, most is ráérzek majd egy találó névre (Zsófinál bejött, nagyon illik rá a neve).

Szombaton megvolt a lent említett könyvbemutató, majd jövök még beszámolóval, de most már nagyon késő van...