A kultúra napja :)

Tegnap két kismama barátnőmmel egy kis kulturálódás céljából meglátogattuk a Tibet kincsei című kiállítást. Vicces látvány lehettünk, ahogy bevonultunk a múzeumba a három babával, kettő háton, egy csípőn lesegetett. Szerencsére pont akkor ment el egy nagyobb gyerekcsoport, amikor mi érkeztünk, így csak néhány nénivel kellett megosztanunk a kiállítótermeket - nagyon nem szeretem, amikor a hátamon lévő gyereket mindenki körbecsodálja, próbálja megsimogatni, brrrr....
A kiállítás nagyon érdekes volt, szép és különleges, de a világa igen távol áll tőlünk. Számos - na jó, sok - dolgot nem is értettünk pontosan a kiírások közül, és nem is tudtuk alaposan elolvasni, mert a gyerkők a hátunkon "beszélgetni" kezdtek. Hangos rikoltozással köszöntötték a szobrokat, ami egy múzeumban ugye nem illő dolog, próbáltuk őket csitítani. A néniket szerencsére nem zavarták, annyira el voltak ájulva tőlünk, mondván, "nem lehet elég korán kezdeni a művelődést." :) Amúgy nem volt vészes, máskor is megyünk majd kiállításokra remélem, nagy élmény volt kicsit "kinyitni" a kismama-létből.
No majd itthon kicsit utána nézek a nyitva maradt kérdéseknek. ;)

Este eljutottam énekpróbára is, elkezdtük próbálni az adventi repertoárt, sőt egy karácsonyi darabot is elővettünk.

A mai nap némileg profánabb lesz, vár rám egy nagy halom vasalnivaló. És végre el szeretném kezdeni a flájlédi programot is, hogy a háztartás ne nőjön ennyire a fejemre...