Lányunk már leginkább csak két lábon közlekedik, nagyon ritkán mászik. Itthon, a lakásban egész nap járkál fel-alá, ha lehet, valami zsákmánnyal. Kedvence a lakáskulcs (a múltkori affér óta óvatosan adom oda neki...) és egy zacskó zsemlemorzsa. Bár alig bírja el, és és néha elesik a súlya alatt, de büszkén cipelgeti.
Na és a beszéd. Persze nem körmondatokban, de az eddigi "nem" mellett egyértelműen felismerhető az "azt" "ezt" szócska, mutogatással körítve. Gyakorlatilag az egész napunk azzal telik, hogy mutogat, "azt-ezt", és azt oda kell adni neki vagy legalábbis elmagyarázni, mi. Szoktam neki hintázás közben énekelni, hogy "Hinta-palinta, hintázik a Zsófika" - namármost az "íííííta" szócskában a hinta szót vélem felfedezni, főleg, hogy ugyanazzal a hangsúllyal, éneklősen mondja. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése