Jön-jön-jön...
nem a Vízipók...
hanem a folytatás.
Remélem, a két hónapos hallgatás után is maradt még, aki olvas bennünket, és igen, leírom most már, mi volt a csend fő oka:
január elejére várjuk Zsófi Kistesóját, és hát, a várandósság első három (négy?) hónapjában alábbhagyott az ihlet. A túlélésre játszottam, elég volt a rosszullétek mellett a bőegyévest menedzselni.
Most meg ugye nyaralunk erre is, arra is, de azért igyekszem jönni és beszámolni mindennapjainkról!
Összességében és általánosságban: jól vagyunk.
Bár ma épp egy fogkezelés előtt állok, ami nem lesz túl kellemes, hát ettől most épp mégsem vagyok jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése