Hát én ilyen gyereket még nem láttam. Eszik-alszik-nézelődik, bájosan mosolyog, sokat (jó, tudom újszülött kori reflexes mosoly), ha éhes, kicsit sír, meg hát ha épp ébren van, nem szereti, ha egyedül van. De ennyi. Pihentebb vagyok, mint a várandósság utolsó heteiben... persze, nem akarom elkiabálni.
Étvágya az van, már közelít a 4 kilóhoz, bár ma elfelejtettük megmérni, hiába, itt már látszik, hogy második gyerek. A kikerekedő pofik viszont arról tanúskodnak, hogy nem fog éhen halni mostanában. ;)

A héten itthon van velünk Apa, meg hát nekem elvileg gyerekágy van és pihenni kellene. Nehéz megülni a hátsómon, ez igaz, már túl jól érzem magam, de igyekszem.

Elsőszülöttünk időközben összeszedhetett valami nyavalyát, köhög és estére belázasodott. :( Most már csak azt reméljük, Bobó nem kapja el... jajj.