Most nézem, milyen régen írtam utoljára. Nem mentegetőzöm inkább...
Mostanában esténként fáradtan bezuhanok az ágyba. Ennek ellenére szép, tartalmas napjaink vannak, adventi készülődősek. Az előző évekhez képest szuperjól állunk az ajándékokkal, nagytakarítani pedig nem is terveztem, mert heteken belül költözünk. (A lakás egy-két kritikus pontját azért rendbe teszem oszt annyi.)

Úgy volt, hogy a Karácsonyt már az új lakásban töltjük, de annyi apróbb-nagyobb tennivaló akadt még ott, hogy maradunk jelenlegi kis lakásunkban és csak januárban költözünk. Hát, nem bánom túlságosan, hogy nem az Ünnepek előtt hurcolkodunk.
Így nálunk gyűlik össze a kiscsalád, a szüleim, a tesóm és mi hárman. Izgulok, milyen lesz, mert születésem óta minden évben Anyuéknál voltam Szenteste, mint gyermek, huszonévesen is. Ez most egy egészen más helyzet lesz... most már fel kell nőni, a feladathoz is.

Babahordozó klub indul!! :)

Tegnap a Gyermekek Házában jöttük össze a győri mamamis kismamatársakkal. Ezentúl havonta egyszer ott tartjuk babahordozós összejövetelünket minden hónap első szerdáján, külsősök számára is nyitottan, hogy minél többen megismerjék, milyen szuper dolog a babahordozás, és mik annak a kényelmes és egészséges módjai, hogy van alternatíva a kenguru mellett. :)
A tegnapi nap a tervezgetésé volt, a helyszín szuper és ideális, ezúton is köszönjük, már csak rajtunk múlik, mit hozunk ki belőle!!

WC előtt üldögélős korszak

Úgy tűnik, a címben említett, nagyobb babás kismamatársak által gyakran emlegetett korszak nálunk is elkezdődött. :)
A kisbaba már tudja követni anyukáját a lakásban, így megy utána mindenhová - a fent említett kis helyiségbe is - menne, de mivel nem mehet, leül előtte és jó esetben vár, rosszabb esetben üvölt. Nálunk egyelőre az elindul a WC felé verzió van, mert Zsófi még nem mászik olyan gyorsan, mire odaér, általában végzek. :D

Felfedezek!

Adós vagyok már nagyon a Zsófi mozgásfejlődéséről szóló beszámolónak. Mert amióta lekerült a terpeszpelus (hurrá!), szinte minden nap meglep bennünket valami újdonsággal. Egy hét leforgása alatt négykézlábra állt (erről ugye írtam már), majd elkezdett kúszni, egyre ügyesebben. Egyszer csak azt vettem észre, hogy próbál négykézláb helyzetből felülni, 3-4 napi kitartó gyakorlás után végül sikerült nagy nehezen magától felülnie. Azóta már egy könnyed mozdulattal megy ez a művelet, hát újabb feladattal próbálkozott: elkezdett négykézláb MÁSZNI! Szívesen indul a lakás felfedezésére, tegnap kijött utánam a konyhába, úgy meghatódtam. ;)

Itt az advent. Zsófinak köszönhetően már kétszer eljutottam rorátéra a lehetséges kettőből. És nem is vagyok nagyon álmos, sőt!

Szuszogó kis ébresztőórám ugyanis két napja hajnali 5 pluszmínusz tíz perc ébred és nem is akar rögtön tovább aludni. Ilyet mostanában nem szokott csinálni, csak és kizárólag mióta a fejembe vettem, hogy el fogok járni az adventi hajnali szentmisékre (ami ugye hatkor van, brrr.)
Meglepő módon NEM vagyok álmos, és nagyon feltölt az egész napos babázáshoz. :) Évek óta nem volt ilyen igazi karácsonyváró hangulatom, készül a dekoráció, Zsófival karácsonyi zenét hallgatunk, tervezgetek... szerencsére a karácsonyi nagytakarításnak nem kell nekiállni, legalábbis már nem ebben a lakásban, mert hamarosan költözünk! :)

A kultúra napja :)

Tegnap két kismama barátnőmmel egy kis kulturálódás céljából meglátogattuk a Tibet kincsei című kiállítást. Vicces látvány lehettünk, ahogy bevonultunk a múzeumba a három babával, kettő háton, egy csípőn lesegetett. Szerencsére pont akkor ment el egy nagyobb gyerekcsoport, amikor mi érkeztünk, így csak néhány nénivel kellett megosztanunk a kiállítótermeket - nagyon nem szeretem, amikor a hátamon lévő gyereket mindenki körbecsodálja, próbálja megsimogatni, brrrr....
A kiállítás nagyon érdekes volt, szép és különleges, de a világa igen távol áll tőlünk. Számos - na jó, sok - dolgot nem is értettünk pontosan a kiírások közül, és nem is tudtuk alaposan elolvasni, mert a gyerkők a hátunkon "beszélgetni" kezdtek. Hangos rikoltozással köszöntötték a szobrokat, ami egy múzeumban ugye nem illő dolog, próbáltuk őket csitítani. A néniket szerencsére nem zavarták, annyira el voltak ájulva tőlünk, mondván, "nem lehet elég korán kezdeni a művelődést." :) Amúgy nem volt vészes, máskor is megyünk majd kiállításokra remélem, nagy élmény volt kicsit "kinyitni" a kismama-létből.
No majd itthon kicsit utána nézek a nyitva maradt kérdéseknek. ;)

Este eljutottam énekpróbára is, elkezdtük próbálni az adventi repertoárt, sőt egy karácsonyi darabot is elővettünk.

A mai nap némileg profánabb lesz, vár rám egy nagy halom vasalnivaló. És végre el szeretném kezdeni a flájlédi programot is, hogy a háztartás ne nőjön ennyire a fejemre...

Csep,csep, csepereg...

Immár második napja. Nemigazmár, hogy ma sem tudjuk kidugni az orrunkat a lakásból, gondoltam reggel bosszúsan, álmosan, rosszkedvűen - Zsófi szokás szerint kelt kettőkor, fél ötkor, majd fél hétkor úgy döntött, ő már nem álmos. Én még az voltam, nagyon is.
Mérgemben csak azért is kimentünk sétálni!! A babakocsi jól bírta a vizet, nekem meg nem ártott egy kis "harmat" (copyright by Misi atya :) - amúgy tényleg nem esett nagyon, de kitartóan. Cserkésztáborban ilyenkor még csak előkészítjük az esőkabátot. :)
Zsófi egy jóóóót aludt a kocsiban, én meg legalább vettem neki egy igazi jó kis meleg téli overált.

A reggeli álmossághoz tartozik, hogy úgy látszik, vége a régi szép időknek, amikor a lányom reggel még aludt egy jót és én is kipihenhettem az éjszakázást. Hát nem, most már fél 7-kor ha tetszik, ha nem, kezdődik a nap!