Zsófink 2009 márciusában született, lassan fél éve (hű). A babavárás időszaka felhőtlen és boldog volt, eltekintve némi gyomorpanasztól, és az ultrahangos ijesztegetésektől, melyek szerint akár Down-kóros is lehet gyermekünk (viszonylag vastag nyaki redő, a 32. héten pici orr, nagy szemközti távolság). Mivel az abortusz lehetősége fel sem merült esetünkben, nem mentünk bele alaposabb (és akár vetélést is okozó, mellesleg méregdrága) genetikai vizsgálódásokba. Nem mondom, hogy nem voltak álmatlan éjszakáim, de úgy voltunk vele: bármilyen is lesz gyermekünk, elfogadjuk szeretettel. Komoly tapasztalat volt...
Zsófi hála Istennek makkegészségesen született, a kiírt időpont után majdnem egy héttel, problémamentes szüléssel. Kezdettől fogva ügyesen szopizik, így tápszert még csak messziről láttunk. :) Mostanában kezdjük a gyümölcs- és főzelékevést, de a főfőfő etalon és legfinomabb még mindig a "tejcsimejcsi"! És ez remélem egy darabig még így is lesz! :)
Az első hónapokban keményen küzdöttünk a hasfájással és a nappali alvásokkal, olyan 4 hónapos korától (ekkor elmúltak a pocigondok) viszont kis tündérbogár lett Zsófiból, roppant érdeklődő és mosolygós baba. A nappali alvások rendje is kezd beállni, báááár... épp most van pont változóban a rendszer. Már kevesebbet alszik, így én is szervezhetem komolyabban a házimunkát. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése