Ma nyűgös napunk volt. Először Zsófinak, aztán miután szinte egész nap nem lehetett letenni 5 percnél több időre anélkül, hogy nyűgösködni ne kezdett volna, már nekem is. Ráadásul délelőtt nem is mentünk le sétálni, mert takarítós napot terveztem (részben sikerült is).
Délutánra már annyit sírt, hogy a kiborulás határán álltam... amikor végre nagy nehezen elaludt volna, a postás hozott egy ajánlott levelet, és jól felkeltette. :( Szerencsére végül jött Anyu, levitte Zsófit sétálni, majd a porszívózást befejezve mentem én is Utánuk. A levegő jót tett mindkettőnknek...
A napnak komoly tanulságai voltak. Több levegőzés kell a kismanónak, főleg, míg ilyen szép az idő. És nekem sem szabad olyan komolyan vennem a házimunkát.