Zsófi betaknyosodott. Jó alaposan, csak úgy szürcsög szegénykém. Az éjjel alig aludtunk valamit, szó szerint óránként felvisított, alig kapott levegőt. Éjjel be is lázasodott, reggelre (!) 38 fokos láza volt. A szomszédok örülhettek, mert hajnali 2-kor muszáj volt nekiállni orrot porszívózni. Most is pár óránként szívjuk neki, persze végigüvölti... de már legalább nem kapja el a fejét, szerintem rájött, hogy megkönnyebbül utána, csak hát ijesztő lehet az a hangos zúgás...

Ilyen betegen nem cipeltük el magunkkal misére, hanem felváltva mentünk. Én a Szent Imrébe, a fél 12-esre. Nem is emlékszem, mikor voltunk ott utoljára, mostanában csak a közelebbi templomba jutottunk el. Olyan jó volt, otthonos, nyugodt, töltekezős.