Tavasz van a levegőben. Megcsapott tegnap a tavasz illata, hangulata, érzése. Nem bántam.
Itthon nevelgetjük már virágos kiskertünket, a sárga nárciszok, lila krókuszok csak úgy virítanak, az illatos jácint megfontoltan még nem bújt elő.

Tegnap kihoztam a könyvtárból egy nagyon jó könyvet.
Kreatív, sk egyszerűen, természetes anyagokból elkészíthető, egészen kicsiknek is való játékokat mutat be, elkészítési útmutatóval, némi "elmélettel", a Waldorf-pedagógia alapján.
Már Zsófi születése előtt izgatott a téma, hogy természetes, egyszerű, kreatív játékokat kellene adni neki, csak részben lustaságból nem jártam alaposan utána a témának. És aztán azt tapasztaltam, hogy jobban játszik a műanyag, elemes kütyükkel, mint a gyapjúlabdával, vagy a Peppa nyuszival. De biztos lesz ez még másként is. És biztosan nagyon nem mindegy, mivel vesszük körül, milyen tárgyakkal, milyen környezettel. Erre most döbbentem rá (pedig evidens), hogy olvasom ezt a könyvet.
Szülinapjára mindenesetre kap egy Waldorf babát (sapkásat, amit rághat is). Teljesen beleszerettem ezekbe a gyönyörűségekbe.

Ja, és igazi nagylány már. Ma együtt túróstésztáztunk, teljesen önállóan, ujjával csipegetve megevett majdnem egy egész tányérral!