Mióta utoljára írtam, Zsófi fejlődéséről, sok új változás történt. Szinte nap mint nap produkál valami újat a hölgyemény, összefoglalóan így lehetne jellemezni ezek irányát: ÖNÁLLÓSÁG.
A darabos kaját már nem lehet mindig a szájába adni, ő akarja megfogni, és a szájába tenni. Néha az enyémbe is próbálja, hát majd' megzabálom ilyenkor. Adogatja a labdát, a játékot a macinak, anyának, vagy mindegy kinek. Kihúzza és kipakolja a fiókokat, adogatja nekem a száraz ruhát. A kádban már nem ül, hanem feláll, tesz-vesz, szappant kóstol. Inni csak egyedül hajlandó, kiveszi a kezemből az itatót.
Ha pedig mesét akar nézni, odamegy a géphez, és vár... mint most is, úgyhogy át is adom a helyet a CICÁKNAK!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése