Művelődés és bicikli, no meg egy bili

Tegnap Évivel és Levivel Rippl-Rónai kiállításon jártunk. Zsófika ezalatt nagyszülőzött, azt hiszem, őt még nem kötötték volna le a képek, ő egyelőre maximum a mesekönyv illusztrációkat értékeli. :)

Őszintén szólva, túlságosan nem ragadott magával a festő világa.
Íróportréi, pár színes hangulatkép egészen tetszett, de az alkotások többsége nagyon nem az én világom. Mindezek ellenére élmény volt bekukkantani egy művész belső világába művein és feljegyzésein -mert ezekből is lehetett párat olvasni a kiállításon- keresztül. Nem bántam meg, hogy elmentünk.

Ja, és biciklivel mentünk. A rosszullétek elmúltával újra fel merek rá ülni, bár csak óvatosan, lassan és kis távokra. És ahogy a pocakom növekedését elnézem, már nem sokáig. Zsófi egyáltalán nem tiltakozott, amikor több hónap után újra a fejére került a bukósisak, nagyon élvezte, és hát mivel egyelőre nem vezetek, így sokkal mobilisabbak vagyunk. Remélem, amíg tart a jó idő, tudok még kerekezni vele.

Még valami a mai napról, vettünk a kisasszonynak bilit. Nem zenél, nem lehet egyben játszószőnyegnek-etetőszéknek-miegymásnak használni (bocs), még csak nem is végzi el a gyerek helyett a dolgát (amikor körülnéztünk bili ügyben, számos csodát láttunk annál csodálatosabb árakon). Sima sárga, kacsás, szerintem jópofa. Majd jövök beszámolni, Zsófi mit szólt hozzá... nem erőltetjük a bilizést, ráér még, csak ebben a jó időben barátkoztatjuk vele, meglátjuk, mit tudnak kezdeni egymással. :)

Túléltem!
Reméljük, minden rendben lesz most már a fogammal.

Zsófinak napjában kábé tízszer kell elénekelnem a "Nagytáborba indulnék" kezdetű népszerű cserkészdalt. Nagyon tetszik neki, mindig újra kéri, különös tekintettel, "hej", a "mitől te", és a "szusz" kifejezésekre.

És hogy a Picurról is szó essék, mintha-mintha érezném a mocorgását!!! :) Például most, lekváros tészta evés után.

A nagy hallgatás vége és oka

Jön-jön-jön...
nem a Vízipók...
hanem a folytatás.

Remélem, a két hónapos hallgatás után is maradt még, aki olvas bennünket, és igen, leírom most már, mi volt a csend fő oka:
január elejére várjuk Zsófi Kistesóját, és hát, a várandósság első három (négy?) hónapjában alábbhagyott az ihlet. A túlélésre játszottam, elég volt a rosszullétek mellett a bőegyévest menedzselni.

Most meg ugye nyaralunk erre is, arra is, de azért igyekszem jönni és beszámolni mindennapjainkról!

Összességében és általánosságban: jól vagyunk.
Bár ma épp egy fogkezelés előtt állok, ami nem lesz túl kellemes, hát ettől most épp mégsem vagyok jól.

Ma voltam süllyedő hajón valamint láttam pizza méretű fagyitortát, és ehhez ki sem kellett tennem a lábam a játszótérről! :)

Tanulok aludni

Mióta Zsófi megszületett, nem igazán aludtam át egyetlen éjszakát sem. Még akkor sem, ha Zsófi valamilyen csoda folytán ezt megtette volna, én akkor is menetrendszerűen felébredtem az éjszaka kellős közepén. És ettől nem voltam túl pihent.
Babakönyvek gyakori témája, hogyan "tanítsuk aludni" a babát - gyakran vitát gerjesztő téma ez kismamakörökben. Hát, nálunk az én altatni tanításom volt a nehezebb... :)
No de most. :) Zsófit próbáljuk leszoktatni az éjszakai szopiról (egész gyors sikerrel), és azóta általában 5-6 között ébred először - és én is alszom addig, ébredés nélkül, hurrá!

Totyog és beszél

Lányunk már leginkább csak két lábon közlekedik, nagyon ritkán mászik. Itthon, a lakásban egész nap járkál fel-alá, ha lehet, valami zsákmánnyal. Kedvence a lakáskulcs (a múltkori affér óta óvatosan adom oda neki...) és egy zacskó zsemlemorzsa. Bár alig bírja el, és és néha elesik a súlya alatt, de büszkén cipelgeti.

Na és a beszéd. Persze nem körmondatokban, de az eddigi "nem" mellett egyértelműen felismerhető az "azt" "ezt" szócska, mutogatással körítve. Gyakorlatilag az egész napunk azzal telik, hogy mutogat, "azt-ezt", és azt oda kell adni neki vagy legalábbis elmagyarázni, mi. Szoktam neki hintázás közben énekelni, hogy "Hinta-palinta, hintázik a Zsófika" - namármost az "íííííta" szócskában a hinta szót vélem felfedezni, főleg, hogy ugyanazzal a hangsúllyal, éneklősen mondja. :)

Nem vagyok valami koncentrált mostanában. Annyi mindenről akartam írni a múlt héten, aztán elmaradt.
Voltunk például babakoncerten a Gyermekek Házában. Meg állatkertben május elsején.

A múlt hét élményeinek két meghatározó szava a kulcs és a kávéspohár.

Történt ugyanis, hogy Zsófi eldugta a lakáskulcsomat. Szokott vele játszani, és most azt játszotta, hogy milyen jó lenne elrejteni anya elöl, egyenest be a fürdőszobai szemetesbe. Anya nem vette ezt olyan jó játéknak, utólag mindenesetre jót mosolygott rajta.

Na és a kávéspohár. Hátibabás barátnőkkel betértünk egy kávézóba sétálópoharas kávét inni babakoncertre rohantunkban :) éééés olyan műanyag pohárban kaptuk, aminek csőrös teteje volt, majdnem, mint Zsófi itatója. Hát ez nekem nagyon tetszett. Ugyanis nagyon szeretem az automatás kávét, kapucsínót, de rendszeresen leöntöm magam vele, főleg míg fél kézzel tolom a babakocsit. Ezt a csőrös poharat egyenesen nekem találták ki... :)